Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"A mai nap: életed hátralévő részének az első napja"

„A mai nap: életed hátralévő részének az első napja.”

 

Nem olyan régen olvastam ezt a gondolatot. Azóta naponta többször is eszembe jut. Rengeteget rágódom rajta. Gondolkodom, ízlelgetem egy-egy szótlan vendég, vezetés, séta, főzés stb alkalmával. Mivel úgy érzem, rengeteg jelentése van, lehet, érdemes róla kicsit „beszélgetni”, elmélkedni. Biztosan mindenkinek mást jelent.

Nekem személy szerint nem azért jut eszembe naponta többször, mert magában hordozza a halál gondolatát. Ez is az élet része, úgyhogy kár azon rágódni, hol is tartunk vele. Nyilván jó esetben én most tartok életem felénél. Jelentheti azt is, hogy nem mindegy milyen minőségben telik a hátralévő másik fele. Mind lelki, mind fizikális síkon… Úgyhogy, ha azt érzed változtatnod kell, mert szeretnéd, hogy az a másik fél másként teljen, tedd meg! Akár magadon, az életeden, a szokásaidon, a gondolkodásodon, étkezéseden stb.

A szerző, akitől olvastam (Lucza Béla) fizikai síkon értette. Könyvében a (szerinte) helyes táplálékok fogyasztásáról érvel és próbál rávezetni ezek fogyasztására. Sok mindenben igaza van. És pont ezért kell fizikai síkon is elgondolkodnunk ezen a témán. Főként azoknak, akiknek sok-sok tennivalójuk akad ezen a téren. Hiszen felelősek vagyunk nem csak magunkért, de azokért is, akik szeretnek bennünket. Miattuk kellene erőt venniük magukon az érintetteknek és felállniuk foteljukból, ami azon felül, hogy kényelmes, egyszerű, látszólag még felelősségmentes is. Pedig nem az. Hiszen ha - azért, mert helytelenül élünk, mozgunk, étkezünk - lebetegszünk, pont tőlük várjuk el, hogy ápoljanak és végignézzék szenvedésünket. Miért tesszük ki őket ennek, amikor állítólag szeretjük őket és lehetne másként is?

A szeretet nem jogosít fel arra, hogy önzőek legyünk. Épp ellenkezőleg! Küzdeni és harcolni kell azért, hogy kiérdemeljük mások szeretetét. Senkit nem lehet azért szeretni, mert csinos kis pofija van, vagy szép hosszú combokkal áldotta meg az Ég, esetleg gyönyörű, izmos háttal rendelkezik. De tovább megyek: azért sem, mert a fel- vagy éppen lemenőm. Ilyen alapon a szomszédot is szeretnünk kellene.

Nekem, mint anyának nap mint nap ki kell érdemelnem a gyerekeimtől a szeretetüket, azt az esti finom kis puszikát, ami maguktól, belülről jön, és nem azért mert így alakítottuk ki a szokásainkat. Mint feleség mindennapi „harcot” kell vívnom azért a hosszú, mindent elmondó ölelésért… (természetesen a férjemtől smiley!). Mint gyermek vagy unoka ki kell érdemelnem édesanyámtól, édesapámtól vagy a nagymamámtól, nagynénémtől, nagybátyámtól hogy alig várják azt, hogy hazamenjek és láthassanak, hallhassanak… Mint barát küzdök azért, hogy barátoknak, barátnőknek néha eszébe jussak és felhívjanak, hogy megkérdezzék hogy vagyok! Szóval, vegyük észre, a dolgok nem természetesek, nem maguktól értetődőek és nem járnak számunkra csak azért, mert én valaki is vagyok! Vonatkozik ez az egészségünkre is. Ha nem ápoljuk, elhagy bennünket.

Fizikai síkon tovább gondolkodva és kapcsolódva az előzőekhez, ha már küzdök azért, hogy szeressenek, miért tenném ki őket annak, hogy betegségemmel, rokkantságommal terheljem őket? Szóval, az érintettek igenis keljenek fel abból a karosszékből a tévé elől és: kezdjenek el mozogni, helyesen táplálkozni, folyadékot inni, kevesebbet stresszelni, kevesebb munkát hazavinni, fogyni, elhagyni a káros szenvedélyeket, kinek mire is van szüksége. Nyilván ehhez gondolatainkat is rendezni kell, nem is kis mértékben. Rangsorolni kell életünk dolgait. Ki és mi a fontos? Nem egyszerű, de meg kell találni a dolgok között az egyensúlyt, ami sokszor nagyon is ingatag és kényes.

Szerintem nem mindegy, hogy a gyerekem majd valamikor 20-30-40 év múlva arra emlékszik a gyerekkorából, hogy a túlsúlyos anyám csak a cigi kedvéért kelt fel a tévé elől, vagy inkább arra, hogy azon a kiránduláson mekkorát barlangásztunk, vagy mekkora halat fogtunk apával azon az őszi napon… Szóval tegyük meg értük, gyerekeinkért, szüleinkért, barátainkért, de akár magunkért is.

Ha tovább boncolgatjuk ezt az idézetet, akkor rájövünk, hogy lelki, érzelmi síkon is sok mondani-, üzennivalója van. Sok kérdés merül fel: jól csinálom, csináltam, jól döntöttem, jól gondolom, jól látom, nem kellene inkább…? Értendő minden helyzetben az életre. Munkára: szeretem, érdemes, megéri, meddig bírom, miért kell beletörődnöm stb? Társra: működik, szeretem, szeret, elvesz, hozzámenjek, miért, miért nem, akar gyereket, megcsal, megcsalt, elhagy, nem hagy, elszürkült, újrakezdjük, szereti, tetszeni fog neki, örülni fog neki, várja stb…? A kapcsolat, az együttélés hatalmas kompromisszum, de természetesen mindkét fél részéről! Gyerek: egészséges lesz, ugye nincs baja, ugye nem esik le, ugye nem harapja meg, ugye megtanulja, miért, miért nem, nem értem, jól csinálom, jól csináltam, figyelek rá, mire gondol, hol rontottam el, mikor jön, mikor hív, hol van már, ugye nem hozza haza azt a kispasit, ugye elmondja, bevallja, megtanulja….? és sorolhatnánk. De szülők, rokonok: miért, miért nem, mikor, miért mondta, miért csökönyös, hogy gondolta, komolyan gondolta stb? Barátok: biztos, miért, miért nem, hogy gondolja, mikor, mikor volt, emlékszel…? Betegség: miért, mikor, hogyan, mit tegyek, jó úton haladok, teszek egyáltalán valamit, elfogadjam, ne fogadjam, mi lesz, mi történik, fájni fog, elmúlik, kinövöm, hozzászokok…? Talán ezek az élet kardinális kérdései (legalábbis számomra), de biztos több és más dolog is van, ami foglalkoztat másokat.

Hogy ismételjem önmagam: rangsoroljunk, rendezzük el, át, tegyük fel a megfelelő kérdéseket és válaszoljunk rá őszintén. Gondoljuk át és tegyük meg a megfelelő lépéseket, pontosan azért, hogy életed említett második fele minőségibb legyen: kérj bocsánatot, ha kicsit is úgy gondolod, ezt szeretnéd, ne makacskodj csak azért, hogy neked legyen igazad! Ne haragudj, ne átkozódj, ne szidalmazd! Öleld meg, adj neki egy puszit, szeresd! Próbáld meg elfogadni, próbálj mosolyogni, ha lehet nevetni! Ne szomorkodj, ne keseregj! Beszéld meg vele, kérdezd meg tőle! Ne nézd olyan borúsan, próbáld meglátni a dolgok jó oldalát!

Lépj tovább, ha kell felejtsd el! Változtass, válts, ha erre hajlasz, ezt látod jónak! Ne hagyd, hogy bántsanak, hogy lelkileg, érzelmileg, anyagilag vagy bárhogy terrorizáljanak. Ne zsörtölődj, ne veszekedj! Dicsérd meg, ismerd el, köszönd meg! Találd meg, persze előtte keresd meg!.... és még sorolhatnám. Biztos mindenki tudja miről beszélek, mi is, az, amit a saját életében meg kellene tennie, lépnie.

És persze mindezt békésen, szeretetben, nyugodtan tedd. Mindig aludj rá előtte egyet (vagy akár kettőt is). Mosolyogj mindig, mert az erőt ad másoknak, de nem utolsó sorban saját magadnak is!

Fogadd el a napokat! Azt, hogy telik, hogy múlik, hogy rohamosan közeleg. Minden napnak van értelme, hiszen feladatunk van, amit teljesítenünk kell. Hogy mi ez? Mindenkinek más, de ha rájöttél örömmel kelsz fel reggel. Mert van miért felkelned! Még akkor is, ha az a nap éppen: életed hátralévő részének az első napja!

                                                                                                                                                 Szeretettel: Rita

 

 

nap.jpg